Már csak 2 munkanap van hátra és megyek Cardiff-ba.

Murphy sohasem pihen... Mikor azt hiszed minden jól megy, beüt a káosz. :D Kedves barátunk, Keith vasárnap éjszaka totálkárra zúzta a kocsiját. Úgy volt, hogy ő viszi át a cuccokat és Viktorom Cardiff-ba. Igaz ő megúszta kisebb karcolásokkal, de szegény Fifi (a kocsi) nem. :( Majd rakok fel képet hogyan is nézett ki a kocsi, és miből szállt ki szinte sértetlenül Keith. A történethez még egy kis adalék, a kocsi először leszaladt az útról, ott valami megdobta, gurult egy 360at az oldalán, utána fa, visszapattan, megint fa, és utána végre megállt (remélem jól értettem kispajtást, mert eléggé ronda az akcentusa, és nehéz megérteni, igaz a lényeg, hogy kocsi bezúzva, ő sértetlen). Szóval nem volt egyszerű baleset. Most próbálunk találni valakit aki szívesen bevállal 300 km vezetést.

Hétfő este volt a "hivatalos" búcsúztató, lementünk az indiai étterembe vacsizni. Igaz nem sokan jelentek meg, de nem is bánom, utálom a bájmosolygós búcsúztatókat. Elég jó hangulatban telt az este, sokat kacagtunk, és totálisan tele ettem magam. :P

Hosszas küzdés árán végre sikerült elintéznem minden függőben lévő ügyemet itt, leegyeztettük a ledolgozott óráimat meg minden. És április 23-án kezdhetek Cardiff-ban. Beszéltem Sarah-val is telefonon, megdumáltuk, hogy ha már ott vagyok, ugorjak be a szállodába a beosztás és a papírmunka miatt. 

Hát most itt tartunk. :) Jah egyébként, csakhogy érezzük a törődést még utoljára ma volt kiköltözésünk, mondanom sem kell, nagyon örültem neki...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.